Hihetetlen misztérium ez a szülés-megindulás. Hogy nem egy egyértelmű biológiai gongütésre indul meg a folyamat, hanem számos apró részlet együttállása kell ahhoz, hogy egyszer csak, sok-sok hónap után ebből a szimbiózisból életre keljen egy egészen másfajta kapcsolat. Mindez türelemre és alázatra tanít a nagy művel kapcsolatban – bár aktív részese vagyok én is, a tudatosságomat kevésbé tudom segítségül hívni benne, mint a megérzéseimet. Tetszik, hogy ilyen árnyalt ez a csoda és még az is tetszik, hogy így kevésbé tervezhető a folyamat egésze. Mindkét szülésem éjjel 2-kor, alvásból felébredve indult, (Áron is, Sára is délután 13:45-kor születtek meg) ezért a harmadiknál is éjszakai megindulásra számítok, és már napok óta azzal a gondolattal fekszem le, hogy hátha ma…
A belső fészekrakó motorom nagy intenzitással irányította az elmúlt hetek tevékenységeit, és mostanra megnyugodtam. Azt hiszem, készen állok J.
Ennek a gyönyörű, illatos fehér nárcisznak a bimbóját sem jutott eszembe idő előtt kibontani, egyik napról a másikra, váratlanul nyitotta meg szirmait és pompázik a kert közepén.
bár még teljesen időben vagy az elkövetkező két hétben, azért egy nagyon kellemes 'dúlatrükk'. Az ondóban lévő prosztaglandin hormon hatása a méhszájra, hogy az felpuhul és nyílni kezd, az orgazmus/mellsimi/csókok oxitocint termel, az pedig a méhösszehúzódásokért felelős hormon... csak úgy mondom :)
VálaszTörlésA konyhasikálás is jel... hogy vagytok? :) tudom ez a legutálatosabb kérdés ilyenkor, úgyhogy csak egy apró jel, hogy éjjel megébredvén újra nagyon erősen eszembe jutottatok... :) Ölelés, k
VálaszTörlés