Hanna születése

Sokan úgy tartják, hogy a születendő gyerek személyiségjegyei, temperamentuma és világrajövetelének körülményei közt szoros az összefüggés.

Gyerekeim megszületéséig ez nem különösebben foglalkoztatott, mert engem császármetszéssel segítettek a világra, és sokszor kifejezetten zavart, hogy az így születettekre mit és hogyan „húz rá” egy-egy lélektani iskola. Nem tagadom, hogy lehet néhány gondolatébresztő összefüggés, de a leegyszerűsített általánosításoktól mindig is ódzkodtam…

Az viszont tagadhatatlan, hogy gyermekeim megszületésének egyes pillanatai ott és akkor bennem örökre lefényképeződtek, a mai napig eszembe jutnak, dédelgetem őket – és megérkezésük módja olyan szépen illeszkedik temperamentumuk egészéhez.

 Hanna megérkezése az a szülés élmény, amit legszívesebben minden szüléstől tartó-félő nőnek elmesélnék, hogy aztán bátran és várakozással-teli induljon élete nagy eseménye felé.

Talán az érettség, az olvasmányaim (Ina May: Születéskalauz, Marie Mongan: A hipnoszülés), talán a társam erős jelenléte, a természet ringatása, a homeobogyók, a víz ellazítása, sok barátunk ránk gondolása, vagy talán egy kicsit mindegyik közrejátszott abban, hogy életem egyik legjelentősebb eseményére a legnagyobb hálával tudok visszagondolni.

Ahogy az első kettőnél, (a fájások helyett J) hullámok éjszaka indultak rendszertelenül… Reggeli készítés közben már felírtam a papírra az időket, remélve, hogy lesz bennük rendszer. Ekkor hívtuk át az anyósomat, hogy vigyázzon a gyerekekre, míg teszünk egy sétát az erdőben. Elvittük hát Bodzát sétálni, és egy óra alatt szépen beálltak 5 perces időközökre ezek a hullámok, közben beszélgettünk, hétágról sütött a nap, tavasz illata volt az erdőnek. Aztán autóba ültünk, hogy közelebb legyünk a kórházhoz. Ott leparkoltunk, és elmentünk a Városligetbe sétálni. Ott a hullámok már egyre intenzívebbek lettek, megtapasztaltam, hogy jó légzéssel és mozgásban maradással mennyivel jobban lehet velük bánni J. Két órával ezután már szívesen mentem a kórházba, ahol megvizsgált az orvosom és mondta, hogy 2-3 ujjnyira nyitva is van a méhszáj. (És ekkor lebegett előttem még néhány óra a szülőszobán, pedig az események itt nagyon felgyorsultak)

V megtöltötte a kádat kellemesen meleg vízzel, én beszálltam, átlélegeztünk néhány hullámot, és szóltam, hogy Hanna jönni szeretne. Ekkor egy szülésznő, aki ott pakolt a szekrényeknél, ledobott egy törölközőt a kád elé, és ahogy kiléptem, elfolyt a magzatvíz és megjelent Hanna feje, a következő hullámra pedig mindene J.  Ezután ért oda az orvos, aki gratulált. Egyre inkább hiszek abban, hogy a szülés lélektana döntő a fiziológiás folyamatok alakulásában, és én V-nek köszönhetem, hogy ilyen meghitt és természetes lehetett ez az élmény.  

És akkor - amilyen a születése... csodás ez a 4 napos lány, finom, szemlélődő, érzékeny ajándék.
A harmadik Csillagunk.