2011. április 26., kedd

Alvásügy



Ma két hetes Hanna és ma volt az első önálló napunk: ébredéstől az altatásig négyen, a három gyerek meg én. Igen, igaz az, amit sokan előre mondtak, hogy más a három, mint a kettő, merthogy csak két kéz áll rendelkezésre három gyerekhez, és voltak a napnak olyan pillanatai, amikor mindháromnak egyszerre és egészen kellettem volna, és mivel mindhárman máshol voltak, szemmel se tudtam tartani mindegyiket, csak reménykedtem benne, hogy jól oldom meg a megoldhatatlannak tűnő feladatot. Estére azt gondoltam, remekül alakítottuk mindannyian a szerepeinket az új felállásunkban, de azért az altatás nem könnyű téma… Eddig sem volt az, kettővel. Csodálom azt, ahol az esti rutin után az anya lekapcsolja a villanyt és kijön a szobából. Ismerek ilyet J. Vagy az én gyerekeimnek nagyobb az intimitásigényük este, vagy megérzik azt, hogy alapvetően én is azt gondolom, fontos ez az esti mesélős-beszélgetős összebújós együttlét, nem tudom, de már régóta nem az ágyaikban alszanak, hanem a földön, matracokon.
Mert: így kényelmesen elférünk a meseolvasáskor, mindkettőt lehet felváltva simogatni alvás előtt, ők is megfoghatják egymás kezét, és alvásügyben már egy jó ideje nem az elveket, hanem azt tartom szem előtt, hogy mindenki a lehető legtöbbet aludjon. Aztán sakkozom a délutáni alvásokkal – ha nem alszanak, általában az este könnyebben megy, hamarabb elalszanak. De hogy ebbe az amúgy is kényes helyzetbe hogyan pottyan egy harmadik – pillanatnyilag ez tűnik a legnagyobb kihívásnak…  Mert akkor minden rendben, ha Hanna az elaltatás idejét átalussza a másik szobában, de ha nem? „Igen, Áron, mindjárt jövök, várj egy kicsit”, „Sára, ne kiabálj ilyen hangosan, mindjárt visszajövök”, közben persze jönnek utánam, látják és tudják, hogy a feszültséget egy épp elégedetlen csecsemő okozza, akinek a hangjára ugrok és otthagyom őket. És végül – bár ölemben Hannával, ami azt is jelentette, hogy nincs szabad kezem, mégis bekuckóztunk a gyerekszobába, közben az „Esti csendben”-t http://www.pagony.hu/esti-csendben-altatodalok hallgattuk, és mindenki szépen elaludt, a maga helyén, az egyébként elmaradhatatlan hátsimogatás nélkül, veszekedés és elégedetlenkedés nélkül, eléggé kimerülten. Vannak időszakok, amikor ’túlélés’-re játszunk, azt hiszem, ez most egy ilyen, ami tudom, hogy idővel meghozza a megnyugtató megoldásokat, csak ki kell várni, és türelmet kell hozzá kérni J.

3 megjegyzés:

  1. Virpi, ami miatt a három mindenképpen más, mint a kettő, az a két kéz három gyerek problematika mellett leginkább abban lényegül, hogy ugyanannyi energiát kell "elosztani" köztük, mint amikor még csak ketten voltak.
    Ami egyben tényszerűen azt is jelenti, hogy sokszor hallhatjuk magunktól, hogy mindjárt, légy egy kis türelemmel... és ez bármennyire is nehéz az elején, egészen biztosan a hasznukra válik, hogy idővel megtanulják, hogy önállóbbnak, kreatívabbnak kell lenniük, mint korábban.
    Ezek az első hetek az ujjászületés hetei. Nem egyszerű, és a legtöbb, amit tehetsz, az az, amit teszel is, hogy elfogadod, hogy most mindannyiótoknak új, örömteli és ugyanakkor kissé nehéz és olykor fájdalmas is ez az átrendeződés.
    Praktikusan... Nekem könnyebb dolgom volt... mert Dani átvállalta a két lány altatását Áron érkezésekor. De voltak önálló akciók is, akkor mindig vittem Áront a meséléshez, és igen, ha sírt, és neki kellettem leginkább, akkor a másik kettő várt. Mesével, vagy épp a miágyunkban.
    Egy biztos, egyszer elalszanak. :)
    Lelle érkezése hasonló kérdéseket vet fel bennem, mivel Áron velünk alszik... De tudom, a gyerekek a legjobban alkalmazkodó lények a világon. És nyilván a cél, hogy nekik a legjobb legyen, de lehet, hogy a saját elvárásainkkal szemben (ami lehet az is, hogy mindenképpen kell a hátsimogatás, a kézfogás... ) arra kell fókuszálni, hogy mindnek jusson az, ami a legfontosabb neki.
    Hárommal kicsit több a sírás, kicsit több a foltos ruha, kicsit nagyobb a rendetlenség és sokkal több idő kell midenre. Talán az elalvásra is. Esetleg kezdjétek egy picikével korábban, mint eddig...
    Viszont hárman vannak :):) És ez olyan nagyszerű... :):)
    Szeretettel,
    Kinga

    VálaszTörlés
  2. Kedves Virpi!

    Így ismeretlenül is sok szeretettel gratulálok Hanna születéséhez!
    Kinga blogján keresztül találtam Rád, már a blogod címe is sokat elárul :), és az aktualitása az életeteknek...szeptember elejére várom a harmadik gyerkőcünket.
    Hasonló dolgok foglalkoztatnak, amiket te már megélsz, így nagyon jó és tanulságos olvasni soraidat!
    Sok erőt!
    üdvözlettel,
    Kriszti.

    VálaszTörlés
  3. Kedves Virpi!
    Isten hozta pici Hannát! Szeretettel gratulálok legkisebb Csillagodhoz!
    Én is Kingán át találtalak meg, bár csak félig ismeretlenül... :) Ha nem bánod, csatlakozom olvasói táborodhoz, mert "elég jó" olvasni Téged! :D
    Judit

    VálaszTörlés