E. Fromm könyve, a „Szeretet művészete” csak néhány éve került a kezembe, és azóta is foglalkoztat az a párhuzam, amit az anya és a bibliai ígéret földje, a „Tejjel mézzel folyó Kánaán” közt említ. Párhuzamában a tej a törődésnek és a feltétel nélküli, viszonzatlan gondoskodásnak a jelképe, míg a méz az élet édességének, az élet-szeretnek, az életben levés boldogságának a szimbóluma. A legtöbb anya szerinte képes tejet adni, de jóval kevesebben tudnak mézet is adni a gyermeküknek. A méz csepegtetéséhez ugyanis nem elég jó anyának lenni, hanem ahhoz boldog embernek kell lenni.
Az anya életszeretete, életigenlése ugyanannyira ragályos, mint szorongásai…
Fromm szerint könnyű megkülönböztetni egymástól azokat a gyerekeket (és felnőtteket), akik csak tejet kaptak, azoktól, akik tejet és mézet is kaptak gyerekkorukban.
Nem sokkal ezután az olvasmányélményem után jártam Bert Hellinger egyik előadásán, aki pedig arról beszélt, hogy milyen könnyű megkülönböztetni egymástól azokat az embereket, akiket jól szerettek, azoktól, akiket csak tisztességgel felneveltek az édesanyák.
Mindennek fényében, azt hiszem, a gyereknevelés egy nagyon intenzív önismereti utazás, ahol a saját jól-létem felelőssége már nemcsak magam, hanem a gyermekeim miatt is megkérdőjelezhetetlen. Sokszor eszembe jut, hogy ez vajon miért nem része egy középiskolai tananyagnak, miért tartják kevésbé fontosnak, mint a halmazelméletet vagy a logaritmusokat. (És elképzelek egy gimnáziumi érettségiztető bizottságot, ahogy felteszik a kérdést: …És mondja, fiatalember, így 18 évesen mit lát maga előtt, milyen emberré szeretne válni? És mit tesz mindezért nap mint nap? J)
Sokszor olyan jól el tudom különíteni magamban azt az érzést, amikor jelen van ez az életszeretet attól, amikor csak vágyom rá. És azt is tudom, hogy bár nagyban befolyásolja mindezt az energiaszint, az alvás-ébrenlét arány, vagyis a kialvatlanság, az időjárás, az évszak, a napszak, az aktuális teendők mennyisége és gyakorlatilag minden: mégis túlságos egyszerűsítése lenne mindennek, ha adott hangulatra lehetne fogni a meglétét… a szeretet azt hiszem, sokkal jobban függ motivációtól és elhatározástól, mint gondolnánk. És a jó benne az, hogy művészet, ami tanulható J.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése